Tipikus délvidéki történet némi happy end-del

halvedo.hu, 2011. február 19. 24 hozzászólás

Az 2010-es szezon magas vízállást hozott, és az ártéri kubikok, gödrök, lapályok, víz alatt voltak hosszú ideig, ami rég nem látott szaporulatot hozott a Tiszán és mellékfolyóin. Egy olyan holtág is feltöltődött vízzel ami évekig száraz meder volt. Egyik barátom szólt, hogy érdemes ezt a vizet megnézni csukára, ugyanis csukaparadicsom lett ezáltal.

Nem érte el a méretet...

El is kezdtünk oda járni, és valóban! Volt hogy 40db-nál több csukát tudtunk rajta fogni 3-an egy nap alatt. Imádtunk oda járni, alig volt rajtunk kívül más az egész vízen, és mi ugyanúgy horgásztunk rajta mint bármely más vízen, tisztelve, és megbecsülve a halakat. Nem is vittem el egy darabot sem, minden hal visszanyerte a szabadságát, ami az én csalimat választotta. Sőt horgászbarátaim is vigyáztak rá. Majd ahogy mentünk bele egyre jobban az őszbe, egyre többször találkoztunk horgászokkal, és bizony vérzett a szívem mikor először láttam 10 feletti füzért fiatalabb srácoknál… Igaz voltak rá 3-4-en. Egyszer hétköznap voltam akkor is találkoztam csukázókkal. És egyszer mikor befejeztem egy horgászatot láttam 40-45-ös csukákból egy teli füles reklámtáskányit egy horgásznál. Legalább 10 darab volt nála. De mivel mind le volt ütve, és én nem vagyok az a fajta aki keresi a konfliktust nem vontam kérdőre az embert csak megjegyeztem az ábrázatát. Nagyon elszomorodtam. Hogy minden csoda 3 napig tart. Ezt a vizet megtalálták a halfarkasok… Nagyon csalódott voltam, meglopva éreztem magam. Nem a vacsorát sajnáltam a többi pecástól, hanem azt az élményt sajnáltam, amire azt mondtam, hogy a legnagyobb élmény évek óta. 40-50 felszíni, vagy multis jerkes akciót átélni egy horgásznapon mellescsizmában a vízben állva nem mindennapi kishazánkban. És persze a halakat is, amit óvatos horogszabadítás után mindig gondosan újtjára engedtem… Életre szóló horgászélménynek is nevezhetném, mert az volt. . És érezhetően fogyott a hal. Nem voltam rest, felhívtam a Tisza Halászati Szövetkezet elnökét Újhelyi Dezsőt, hogy miket tapasztaltam eddig, és kértem, hogy küldjön ki halőrt a hétvégén, mert ez így nagyon nem jól van. Erre olyan választ kaptam, ami azt hittem csak a rosszindulatú legendákban fordulhat elő: Azt sérelmezte hogy a horgászok most bezzeg nem „cseszegetik” a halászokat, mikor minden tele van hallal, és ők is tudnak lopni… Erre én azt mondtam, hogy én egy szót se ejtettem a halászokról, de itt horgászok lopják a halat, és szeretnék abban segíteni, hogy hol lehet rapsicokat fogni. Morgott még egy keveset majd megkérdezte a helyet, de oda sem figyelt és elköszönt. Picit elállt a szavam és kigúvadt a szemem mikor megszakította a vonalat. A hétvégén kinn voltam, ellenőr persze nem jött. Vasárnap is volt egy ismerősöm, persze ő sem találkozott halőrrel….

Minden horgászat alkalmával egyre szomorúbb lettem, mert a hal, és az akciók is egyre ritkultak. Elejétől átéltem a magyar horgászvizek sorsát.
És novemberi napon mikor megérkeztem horgászni, volt 2 horgász a bejárónál akik kishallal csukáztak. Mikor beértem köszöntek nekik, és jó horgász üdvözlésként megkérdeztem, hogy megy-e a hal? Addigra 3-at fogtak, és drótszákba gyűjtötték, és egy feltűnően méreten alulit csúsztattak bele a többi kicsi, és kétesélyes mellé. Pedig „viccesen mondtam is nekik, hogy 1-2 év és méretes lesz! Nem nagyon hatotta meg őket. Olyan helyen voltam, hogy rájuk láttam és mikor 8-9 db körül tartottak kimentem reggelizni a kocsihoz láttam hogy 3 beállót teleraktak már úszós csukás készséggel. 7 úszójuk volt a vízben, és egy a parton csalizásra várt… Na ekkor kérdeztem a másiktól, hogy nem e lesz sok ez a bot? Azt a választ kaptam, hogy ez a kettő az enyém csak… Na itt szakadt el a cérna. Reggeli közben felhívtam a vízirendőrséget. A rendőr felvette a telefont, és elmondtam neki a tapasztaltakat. Udvariasan közölte, hogy ő most betegszabadságon van, de megpróbál intézkedni. Nem is telt bele sok idő hívott a rendőrség, hogy hol is vagyok, és mi is a tényállás. A helymeghatározás nem volt egyszerű, mert a rendőröknek nincs internet lehetősége (szándékosan) A térkép pedig nem jelzi a helyet. Volt egy kis idő mikor egy másik város örse is hívott, mert nem tudták, ki az illetékes ezen a vízen. Végül a szegediek jöttek ki. Másfél órába beletelt míg kiértek, és megtaláltak. Ami önmagában is nagy teljesítmény, mert az „Isten háta mögött” voltam. Mikor odaértek üdvözöltem őket, és kérdezték, hogy hol vannak a tettesek helyileg, én megkérdeztem, hogy tisztában vannak e a szabályokkal. A válasz nem volt, így odaadtam az engedélyem, és elmagyaráztam, hogy mit lehet és mit nem, és hogy véleményem szerint miket nem tartanak be éppen. (gyakorlatilag semmit). Azért szóltam, hogy bozótvágó is van náluk, jobb ha tudják.

Természetesen nem terepre voltak öltözve a járőrök, így csak körbe tudtam őket irányítani, ami hosszabb, de nem annyira sáros. Intézkedésüket épphogy csak hallottam, mert én nem mentem oda. Az gyorsan kiderült, hogy az egyiknek engedélye sem volt., majd kivezették őket az autókhoz. A történet csak annyival folytatódott számomra, hogy egy hét múlva az egyik emberrel, ugyanazon a helyen találkoztam, de már más emberek társaságában. Néhány napja felhívtam Papp András halászati felügyelőt, hogy megtudjam, mi lett az akció végeredménye, és pontosan mit is találtak a rendőrök. Készségesen előkereste nekem az aktát. 5 botot találtak csak bedobva, és mivel (a hosszabb út miatt) kiszúrták a rendőröket, a halakat visszaöntöttek. Az egyiknek valóban nem volt engedélye, a másiknak az állami jegy száma van meg a területi jegye ellenőrzés alatt, hogy váltott e.

A jelentés beszámol róla, hogy az engedély nélküli ember igencsak fel volt háborodva, és sűrűn azt emlegette a rendőröknek, hogy van rendőr barátja, és vele elintézteti az ügyet. (annyira tipikus) 30.000 Ft büntetést szabtak ki rá. A másik ember büntetési mértéke attól függ hogy legalább engedélye volt-e erre a vízre.

Azt gondolom, hogy mindenképp érdemes volt lépni, és ellenőrt hívni. Bár régebben inkább csak szóváltásba keveredtem 1-2 kirívó esetnél aminek tanúja voltam, vagy csendben nyugtáztam, hogy nincs új a nap alatt. Megfogalmazódott bennem az a gondolat, hogy „Nehogy már én érezzem magam rosszul azért, mert ő nem tartja be a szabályokat, és a törvényeket.” Így semmi féle lelki terhet nem jelent hogy valakire halőrt, vagy rendőrt hívok. És igen féljen ő. Ebben a konkrét esetben a 30.000 Ft büntetés jelentős, nem sok nem kévés. Persze az azért elgondolkodtató hogy pont ekkora csekket kapnék, ha 50km helyett 65-tel mennék városban… Persze megvan ennek is a pszichológiája. A mostani halőrzés állapota mellett, ha híre megy, hogy ellenőriztek itt vagy ott, akkor a becstelen horgászok vagy elkerülik a vizet, vagy nem mernek a törvénynek ellentmondani. Ez a sztori egy nagyon apró momentumot ír le, amit minden horgász megtehet, sőt meg is kellene tennie, mert amíg minden horgász nem halőr, addig a halőr sem lehet ott mindenhol. Viszont ha a monitoring rendszer részei vagyunk és értesítjük a hatóságokat a tapasztalt szabálytalanságokról, már sokkal előrébb vagyunk.

Végezetül ezúton is szeretném megköszönni a vízirendőröknek, és a járőröknek akik foglalkoztak az üggyel és segítettek abban, hogy néhány halat megmentsünk és talán a mostani ívás időszakban már tudnak is hagyni maguk után utódokat…

Nacsa Gábor

Hozzászólások